｡ﾟ☆: *.☽ .* :☆ﾟ

Miután a Wizengamot ártatlannak nyilvánította Harryt, az egész társaság megkönnyebbült.
Hol kisebb, hol nagyobb lendülettel folytatták a ház takarítását.
Davina a szabadsága alatt sok időt töltött a házban, ahol a nyár végét végeláthatatlan mennyiségű függöny doxitlanítás, robbantós snapszli partyk és kerti vízicsaták jellemezték. A Rend tagjai is gyakran jártak-keltek a főhadi szálláson, mindig újabb információ morzsát hozva.

Siriust mintha kicserélték volna, mióta Harry megérkezett. Dúdolva segédkezett a fiataloknak a takarításban, még Mollyval is előzékenyebben viselkedett, már amennyire a villámló tekintetű morgásokat annak lehetett nevezni. Látszólag megemberelte magát, hogy ne dobáljon tésztaféléket, vizes mosogatószivacsokat, vagy bármi mást- időnként persze nem sok sikerrel.

Egy hűvösebb nyári délutánon Davina fázósan összehúzta magán farmerdzsekijét, miközben megérkezett a Grimmauld térre édesapjánál tett látogatója után.
Fekete-fehér hátizsákjával a hátán szedte a lépcsőfokokat. Az egyik szobából pukkanások és csörgés hallatszott, majd a folyosón megjelent George és Harry. A két fiú eléggé nevetséges látványt nyújtott, mivel George füle a normális háromszorosára dagadt, Harry tekintete pedig gyanúsan csillogott, keze idegesen remegett törzse mellett.

- Daviiina, a napra lehet nézni... - köszöntötte vigyorogva George. - Milyen csodás időnk van! - tódította. Abban a pillanatban süvített keresztül a fejük fölött egy tűzijáték, ami egy kis zöld gyíkot formázott. Az apró fénylény bárgyú arccal kerülte meg George ideiglenes lapátfüleit és szedett-vedett láb kalimpálással próbálta irányba állítani magát.

- Tiszteletem, Mr Potato Head! - nézett rá a fiúra gyanakodva Davina és alig bírta visszafojtani nevetését. - Gondolom, ne kérdezzek semmit, de... Minden rendben, Harry? Valami baj van?

Harry szeméből könny csorgott, mintha sírna, de a fiú közben úgy vigyorgott, mint a vadalma.
George erre olyan hangosat horkantott, hogy a gyík ijedtében visított egyet és elbújt Davina tarkója mögött.

- Nem, csak... - nevette Harry a szemét törölgetve már így is elázott ruhaujjával. - Igazából pont téged kerestünk.

- Pont téged. Szóval... tudod, meséltem a Weasley Varázsvicc Vállalatról. Ez egy új prototípus édesség lenne, amivel jobban lehetne figyelni órán, na. Valakin ki akartam próbálni és Harry kéznél volt. - vakarta meg a tarkóját George. - De amióta megette, eléggé ideges. Azt hittem, anya csokitortája miatt nőtt meg a nyáltermelése, de ez már azért túlzás. - George-on az látszódott, nem tudja, hogy az idegességtől vagy a röhögéstől pukkadjon e meg, arca a haja árnyalatát kezdte felvenni. - Meg könnyezik, mint Badar Barnabás, mikor meglátja a balettruhás trollokat. És kissé aggódom az egészsége felől.

- De hát semmi bajom, George - ellenkezett Harry vidáman, miközben továbbra is úgy sírt, mintha legalábbis fizetnék érte.

- Mi volt a sütiben? - kérdezte Davina.

- Egy kis belladonna kivonat - hadarta gyorsan George.

Davina megragadta Harry csuklóját, hogy megnézze a pulzusát.
- Ettől csak még feljebb megy a pulzusa... - mormogta George. A boszorka nagyot sóhajtva leengedte a fiú kezét és komoly tekintettel nézett fel.

- Kalabárbab-otok van?

- Jah... A Rókázó rágcsa egyik alapanyaga.

- Három babot rágjon össze és kutya baja. Azt nem mondom, hogy egy Rágcsát, érthető gondolom... - ajánlotta Davina.

- Uh, köszi. Anya leszedné a fejem, ha Harrynek baja esne.

- És a füled?

- Az már megoldva... csak még hagyom, olyan mókás. Apropó, Sirius keresett - említette meg mellékesen George, sunyi arckifejezést felöltve.

- Hol van?

- Nem t'om... Az előbb még itt láttam...

- Itt vagyok! - kiáltotta egy rekedt hang. Sirius trappolva sietett le a lépcsőn, kezei között egy vastag könyvet lapozgatott nagy hévvel. - Találtam pár dolgot! De nem vagyok benne biztos, hogy... Meadowes! - a férfi olyan hangon ejtette ki a nevét, mint a kisgyerek, amikor meglátja a fagyiskocsit. - Tudnál segíteni Harryn? Megevett valami bella... izét.

- Már elkéstél, 'Pmancs. Az ügy megoldva. Elrágatok egy babot Harryvel és kész is. El is szaladok érte, ha megvártok- dörzsölte össze tenyereit George, megveregette Harry vállát és eltűnt a folyosó egyik ajtaja mögött.

- Ó... akkor nem lesz nagyobb baja, ugye? - engedte le a könyvet megkönnyebbülten Sirius, keze legalább annyira remegett, mint Harryé.

- Nyugi, Black, ez a munkám. Lehet, hogy a védőbűbájokhoz nem értek, de ehhez annál jobban- nézett rá Davina megnyugtatóan.

A fiúk szobája felől motozás és zacskócsörgés hallatszott. Sirius egy anyagzsebkendőt vett elő, amit odanyújtott Harrynek. A fiú hálásan törölte meg szemeit. A férfi kifulladva támaszkodott a lépcsőkorlátba.

- Ez meg mi? - törte meg a csendet Sirius zavartan, a Davina válla mellett elrepülő gyíkra mutatva, aki éppen beleakadt egy kitömött manófej orrába.

- Ó... ő Béla. Új barát - vonta meg a vállát Davina, arra sem figyelve, mit mond.

- Bájos - jegyezte meg furcsálkodva Sirius, tekintetét le nem véve a boszorkány arcáról.

~~
- Akkor mi mentünk is- mondta megkönnyebbülten George, miután Harry babrágását követően a fiúnak enyhültek a tünetei és a pulzusa is lenyugodott. - Aztán nehogy felrobbantsátok egymást.

- Apropó robbantás... Egy pillanat, és jövök Meadowes, megvárnál lent? - kérte a varázsló, majd elindult szobája felé. Davina bólintott és lesietett az étkezőbe.
A konyhában kinyitotta a hűtőt, de azt néhány darab sajton és joghurton kívül üresnek találta. Ez így nem lesz jó.

Kivett a tágító bűbájjal ellátott táskájából két sütőtököt, meg néhány alapanyagot és fűszert pakolt ki a konyhapultra.
Közben Sirius is megérkezett, és a boszorkány válla fölött lesett a pultot ellepő dolgokra.

- Itt vagyok - mondta. - Ez itt mind belefért a táskádba? Nekem is szereznem kell egy ilyet...- pulóvere kicsit poros volt és madártoll, dohány meg fűszeres illatot árasztott, ahogy közel hajolt a boszorkához.

- Ilyen virágosat? - húzta fel a szemöldökét Davina, félmosollyal az ajkán.

- Miért, szerinted nem állna jól? - kérdezte rekedt hangon a varázsló, arca beesettnek tűnt, miközben mellkasához fogta a hátizsákot.

- De... Teljesen a te stílusod, Black.

A férfi egy pillanatra megtorpant, ahogy a boszorkány felé hajolt, és visszaadta neki hátizsákját.
- Huu, visszatért a motorolaj - huhogott Sirius és összecsapta tenyereit. - Mi történt, most megint kinyitott a benzinkút?

Davina tettetett ingerültséggel forgatta szemét a mennyezet felé, majd bedobott egy doboz tejet, tojást és sajtot a hűtőbe.

- Ha annyira tudni akarod, apánál voltam látogatóban és ő autószerelő... most már. És szoktam neki segíteni az autókkal, kikapcsol - vonta meg a vállát Davina.

- Á, így már érthető...- húzta össze a szemöldökét Sirius. Levett egy dobozt az egyik polcról, megrázta zizegő tartalmát, beleszagolt és összeráncolt orral fordult a lány felé. - Egyébként odavagyok a hajadért. Erősen emlékeztet egy okkami fészekre.

- Ezt most miért mondod? - simította le zavartan a haját Davina és már bánta, hogy nem tett reggel egy kis debodoráló főzetet csavaros fürtjeire.

- Csak úgy. Mert egyedi - vonta meg a vállát magától értetődően Sirius. - Már bókolni sem lehet?

- Sajnos úgy gondolom, ha az Imperiusszal kényszerítenének, akkor se bókolnál nekem, nemhogy magadtól - magyarázta Davina. A varázsló hitetlenkedve megrázta a fejét. - Ahelyett, hogy itt szórakozol, akár meg is taníthatnád azt a bűbájt, amit említettél Rémszem könyvéből.

- De türelmetlen itt valaki... Akkor irány a kert.

Körülbelül fél órán át szenvedtek a kertben, de a férfi nem igazán tudott koncentrálni. Néha belelapozott a könyvbe, hogy most akkor mit is kéne csinálni. Tízpercenként meg felszaladt megnézni, hogy van Harry. Davina így megmondta a varázslónak, hogy ezt most inkább halasszák el.

A varázsló visszakullogott a nappaliba a könyvvel a kezében. Davina hátramaradt kicsit és szemügyre vette a kert hátsó végében árválkodó motor roncsot. Körbejárta és megmozgatta, megemelte pár alkatrészét, megtapogatta a jobb időket megélt kerekeket.
Amikor ő is visszament a házba, a férfit lelombozva találta az étkezőben.

- Bocs, én csak... - vonta meg a vállát keserűen a férfi. - Nagyon megijedtem Harry miatt. Tisztára felidegesítettem magam, feleslegesen. Hálás vagyok, hogy segítettél neki.

- Nincs mit. Ne aggódj, rendbe fog jönni. Te mikor ettél utoljára, Black? - kérdezte homlokát ráncolva Davina. - Ha azt mondod, hogy tegnap, komolyan olyan hajat varázsolok neked mint a kákalagok csápjai...

A férfinak apró ráncok jelentek meg a szeme sarkában és megdörzsölte az állát.

- Neeem, ettem azért... valamikor - köszörülte meg a torkát. - A whisky nem számít, ugye? - biggyesztette le ajkát.
- Nem, az tudtommal nem számít ételnek - mondta Davina összehúzott szemmel. -... Az amúgy egy Yamaha Virago a kertben? - kérdezte csak úgy mellékesen. Sirius csodálkozó pillantást vetett rá.

- Ahha, 535-ös. Varázslattal sajnos nem lehet megjavítani. Már próbálkozom egy ideje, de a kedves szüleim valószínűleg tartós anti-fix bűbájt tettek rá. Utoljára 13 éve használtam, azóta szegény eléggé leromlott.

Davina elgondolkozva bólintott.
- Egyébként hoztam valamit még a táskámban... Nemrég találtam otthon.

Sirius kíváncsian nézte, mit kotor elő a boszorkány a hátizsákjából. A lány egy barna, kopott, bőröndszerű valamit tett le elé az asztalra, ami kissé megreccsent a tárgy súlya alatt. A varázsló rátette a tenyerét az érdes bőrborításra, ujjai a rozsdásodó fémcsattal játszottak.

- Ez meg mi... - majd amikor két könyv mellett vékony, négyzet alakú tárgyak is előkerültek a hátizsákból, Sirius kikerekedett szemmel pillantott a boszorkára. - Csak nem... ?- izgatottan nyitotta ki a csatokat. A bőröndben egy poros, de annál szebb lemezjátszó pihent, tűje apró harkályként vájt bele fekete aljzatába. - Egy lemezjátszó? Meadowes... - pattant fel Sirius habogva, végigsimítva ujjait a tű egyenes fém tartóján. Davina a kezébe adott egy régi, rongyos szélű lemeztokot, amin egy öltönyös, lángra kapott férfi fogott kezet egy másikkal, a Pink Floyd Wish You Were Here felirat alatt.

- Ez a poszter van a szobám falán...- jegyezte meg halkan a férfi, és lassan megnézegette a többi lemezt is. Azt sem tudta, melyikhez nyúljon... Rolling Stones, Beatles, Fleetwood Mac... kissé remegő kézzel porolta le egymás után a karton borítókat.

- Igen, emlékszem. Nekem van másik lejátszóm, ezt még nagyon régen kaptam.
Most a garázsban megtaláltam. Nem láttam, hogy lenne ilyened...- magyarázta Davina, elnézve, ahogy a férfi úgy kutat a hozott dolgokban, mint egy gyerek, aki a karácsonyi ajándékait bontja ki.

- Nekem is volt... Nem tudom, hová tűnhetett - nyelt egyet a férfi. - A nappaliban itt még a rádió is elromlott. És a könyvek?- emelte fel az egyik kötetet az asztalról. Azon a Gyűrűk ura felirat csillogott arannyal kacskaringósan. A másik könyv Jack London- A vadon szava címet viselte, egy farkassal a borítóján. - Ezeket nem ismerem...

- Mugli könyvek - nézett rá Davina. - Szerintem tetszeni fognak. Sok utazás van bennük... Ha már az életben nem mehetsz ki...

- De miért hoztad el ezeket?- fürkészte őt a varázsló egyik kezében legalább négy lemezt, a másikban a vastag könyvet szorongatva.

- Nekem már nincs rájuk szükségem, vagy megvannak még egyszer. Ne nézz már így rám, Black, nem egy Ferrarit hoztam el neked... Sokat vagy egyedül és legalább addig sem iszol, vagy búslakodsz a sarokban. Amúgy is, segítettél nekem a védőbűbáj gyakorlásban... Szóval én köszönöm neked- magyarázta Davina és elindult a konyha felé.

- Köszönöm én is Meadowes... Sokat jelent - nézett utána Sirius, majd gondolt egyet, feltett egy lemezt a játszóra és ráhelyezte a tűt.

/♬Pink Floyd- Comfortably Numb/

Egy melankolikus, dobbal csengő dal szólalt meg a lemezjátszóból recsegve és betöltötte az egész szobát. Davina a sütőtököket kezdte felszeletelni a konyhában, miután kihalászott két hagymát a táskájából. A boszorka lassan táncolni kezdett a zene ütemére eközben, így néha sárga sütőtök darabok ugrottak ki a kése alól, szöcske módjára. A zene nem volt igazán táncra való, de azért behunyta a szemét és egy lassú forgást is csinált, egyik kezében egy darab sütőtökkel, a másikban a széles hegyű késsel.

- Inkább meg sem szólalok...- jegyezte meg Sirius vigyorogva. Az ajtókeretnek támaszkodott, lábfejét lassan a zene ütemére mozgatva. A varázsló úgy érezte, valami melegség árad szét a mellkasában, miközben a nőt figyeli. Davina abbahagyta a forgást és kinyitotta a szemét.

- Jobban is teszed, mert kés van nálam...

- Remegek, mint a kocsonya. Segítsek amúgy valamit? Ha már egy rendes bűbáj-megtanító órát sem tudtam neked tartani.

- Aha, addig sem vigyorogsz ott... - bólintott Davina nevetve. - Vágd fel ezt a hagymát - nyújtott oda a varázslónak egy kést és egy fej vöröshagymát.

- Most már kést is kapok? Micsoda bizalom... - csóválta a fejét Sirius és belekezdett a hagyma tisztításába.

Már javában főtt a sütőtökleves és már egy Beatles albumnál tartottak, amikor a Rend tagjai elkezdtek megérkezni a házba.
Tonks csodálkozva nézett a lemezjátszóra, és azonnal énekelni kezdte a dal szövegét. Lupin elrakta a holmikat az asztalról és elkezdett megteríteni. Mrs Weasley, aki egy nagy tál spagettivel érkezett, elképedve nézett be a konyhába. Sirius egy gőzölgő fazék mellett állt, és feltűrt ujjú pulóverben a benne lévő, sűrű narancssárga folyadékot kóstolta Davina mellett, aki valamilyen fűszert szórt a levesbe. Közben Sirius lábfejei a zene ütemére mozogtak, majd mikrofonként szája elé emelte a fakanalat és a dal szövegét tátogta, mintha egy koncerten lenne.

❝ Your lips are moving,
I cannot hear
Your voice is soothing,
but the words aren't clear ❞

- Nem tudtam, hogy már vacsora is készült - szólt boldogan Mrs Weasley a konyhába érve. - Remélem, rendesen viselkedtek a gyerekek.

- Molly - bólintott Sirius, nyugtázva az asszony jelenlétét. - Persze, hangjukat se lehetett hallani -tódította a férfi.

- Ez csak leves, Molly, jó, hogy hoztál másodikat - köszönt mosolyogva Davina.

- Szia, 'Vina! Sirius, segítsek valamit?
- Hello, Tonks, itt már készen vagyunk! Inkább Remusnak segíts teríteni - szólt oda a megérkező boszorkánynak Davina.

❝I'm looking through you, where did you go
I thought I knew you, what did I know
You don't look different, but you have changed I'm looking through you You're not the same❞

- Mi ez, buli van? - kukkantott be Fred és George is a konyhába a levegőbe szippantva nagyokat. - De jó illatok szállnak... Zenés vacsora lesz? Hozhattunk volna diszkógömböt is, George! - bökte meg testvérét nevetve Fred, majd az étkezőbe belépő, magas, széles vállú alakra pillantott. - Á, megérkezett végre legrondább bátyánk Romániából! Hello, Charlie!

A konyhába belépő, mélyvörös göndör hajú, jóvágású férfi kibontakozott Molly öleléséből és sötétkék szemével mosolyogva nézett a pultnál állókra.

- Sziasztok! De jó látni, anya! ...Davina, te vagy az?- mondta, összehúzott szemöldökkel. - De régen találkoztunk...

Davina kezéből beleesett a kanál a leveses lábasba, miközben felpillantott a férfira.

- Charlie, szia... - motyogta Davina, miközben a férfi fél karral átölelte. Amikor a varázsló széles mosolyt is villantott felé, a boszorkány már kissé úgy nézett rá, mint egy tökkelütöttre. Nem értette a dolgot. - Öhm, hogy vagy?

- Én csodásan - a férfi még mindig mosolygott. - Hello, haver! - nyújtotta oda a kezét Siriusnak, aki megfeszítette az állkapcsát, arckifejezése kiolvashatatlan. Erősen megrázta Charlie kezét, de közben cseppet sem mosolygott. A két férfi nagyjából egymagas volt, de színeikben nem különbözhettek volna jobban, és Siriuson meglátszott a kevés alvás, meg rendszertelen étkezés hatása.

- Nem emlékszem, hogy találkoztunk volna... - szűrte ki a fogai között Sirius.

- Ja, én sem... Charlie Weasley vagyok - Charlie lelőhetetlenül mosolygott, és végigmérte a sötét hajú férfit.

- Sirius Black - Sirius egy utolsót szorított a férfi kezén, majd elengedte és gépiesen megragadott valami fűszert a pultról, amit beleszórt a levesbe.

- Örülök, hogy megismerhetlek, Sirius - Charlie a gőzölgő tartalmú lábas felé pillantott és belekukkantott. - Uuuh, mi készült itt? Tökleves? Davi, ez az egyik kedvencem, emlékszel? - átkarolta a lányt és az étkező felé vezette. - Gyere, mesélj, mi van veled! ... Sirius, haver, utánunk tudnád hozni a levest?

De Mrs Weasley már megragadta a lábas fogóit egy konyharuhával és óvatosan az étkező felé egyensúlyozott vele.
- Hagyd csak, Sirius, gyere enni! - mondta a férfinak, aki megragadott egy whiskys üveget a konyha egyik polcáról és azzal ült le az étkezőasztalhoz.

Végül Dumbledore is megérkezett, mindenki örömére, és nagy élvezettel szürcsölte a levest táljából, bagett szeleteket tunkolva bele. Charlie a romániai sárkányos kalandjairól mesélt Davinának és a körülöttük ülőknek, akik élvezettel hallgatták az izgalmas történeteket, és nevettek a varázsló viccein. Charlie hanyagul a boszorka széktámláján nyugtatta egyik karját. Davina közben néhányszor segélykérő pillantást vetett Tonks felé, aki együttérzően nézett rá.

- És Charlie, hogyhogy visszajöttél? Már nem olyan izgalmas Románia? - kérdezte a férfitől óvatosan Lupin, miközben rosszalló pillantást vetett Siriusra, aki egy pohár whiskyvel a kezében kanalazta levesét.

- Szó sincs róla, nem erről van szó! Dumbledore kért meg, hogy jöjjek el egy időre. És neki nem mondhattam nemet - nevetett a varázslóra Charlie. - Már régóta építem a kapcsolatokat a Rendnek Kelet-Európában, így ideje volt haza is hozni az infót - mesélte a vörös hajú férfi, büszkén kihúzva magát.

- Mr Weasley valóban nagyon sokat tett a Rendért. Azt hiszem, a visszatérése örömére koccinthatnánk is egyet egy kis pohár whiskyvel. Mr Black, legyen olyan szíves! - Dumbledore szórakozottan nézett Sirius felé és odatartotta neki saját kupáját. Miután Sirius - aki alig észrevehető lesújtó pillantással illette Dumbledoret - mindenkinek töltött, a levegőbe emelték kupáikat.

- Charliera! - mondta Mrs Weasley párás szemmel és a legtöbben hasonlóan tettek.

Dumbledore élvezettel csettintett egyet a nyelvével, miután letette a poharát.
- Harryt felmentették a tárgyaláson és úgy hallom, biztonságban meg is érkezett. Tanácskozás után örömmel látjuk a vacsorán, nem igaz? - kérdezte, mire többen éljeneztek. - A tárgyaláson megbizonyosodott Cornelius... már megbocsássanak, bolondsága. Sajnos sokan osztják a véleményét és követik vakon. De azt sikerült elérnie, hogy az ő jelöltjét fogadják el tanárként a Roxfortban. Dolores Umbridgera a hataloméhség, a törtetés és a félvérek mániás utálata jellemző, így kétség sem fér hozzá, hogy remek tanár lesz. Hallottam, Miss Meadowesnak volt egy kis összezörrenése vele. Megnyugodhat, mert a jövőben minden bizonnyal már nem Dolores fogja betölteni a pozíciót, legalábbis nem személyesen- a mágus átható tekintettel nézett Davinára, szeme sarkában mosoly bujkált. Davina megkönnyebbülten bólintott.

- Mindannyiunknak meg kell húznia magát, főleg azoknak, akik a minisztériumban dolgoznak - bólintott Tonks és Kingsley felé -, mert nem akarunk gyanút kelteni. Kérem magukat, hogy semmilyen körülmények között ne említsék meg a Minisztérium falai között, hogy mi a véleményük a rendszerről, vagy Corneliusról, még akkor sem, ha azt gyanítják, biztonságos beszélgetniük.
A jelenlévők közül a legtöbben bólintottak és feszülten figyeltek Dumbledorera.

- Ismét elhoztam a beosztásokat - intett a pálcájával és a szokásos, táblázattal ellátott pergamenek bukkantak fel az asztalon és osztották ki magukat a jelenlévők között.

- Végül pedig egy kicsit kevésbé lelombozó téma... - az igazgató Charliera pillantott.
- Két hét múlva rendezik a városban az aukcióval egybekötött jótékonysági bált a veszélyeztetett sárkányfajok megsegítésére, a Skóciai Sárkányokért Alapítvány jóvoltából. Forrásaim szerint, az eseményen Malcolm Avery és Amycus Carrow halálfalók is jelen lesznek. Mr Charlie Weasley, ez úgy hiszem, testhezálló feladat lenne magának. Kérem, vegyen részt ezen a bálon, mint a Rend megbízottja. - Charlie kihúzta magát székén és bólintott. - És mivel kísérő sem árt egy ilyen elegáns estélyre, azt hiszem, nem lenne ellenére, ha azt mondanám, Miss Meadowes is elkíséri, legújabb tagunk. Úgy tudom, ismerik egymást...- Dumbledore hunyorogva Davinára pillantott, aki elkerekedett szemmel nézett vissza rá.

- De... - kezdte Davina, de elakadt a szava.

- Gondolom, képes erre a feladatra, Miss Meadowes, ugyanis a Rend többi tagja aznap este már be van osztva máshova. Gondolom, Mr Blackkel gyakorolták az összes használható bűbájt - az igazgató Davina után Siriusra pillantott, aki görcsösen kapaszkodott az asztal szélébe és nagyot kortyolt a poharában lévő borostyán folyadékból.

- Hát persze, megoldjuk, igaz, Davi? - somolygott Charlie Davinára és megveregette a boszorka vállát. - Köszönjük Dumbledore, megtisztelő ez a feladat!

- Ezt örömmel hallom, Mr Weasley. A feladatuk az lesz, hogy kihallgassák Avery és Carrow beszélgetéseit, majd helyezzenek rájuk nyomkövető bűbájt és a bál után kövessék őket a házhoz, ahova mennek. Minderről persze jelentsenek nekem ezután.

- A nyomkövető bűbájt nem gyakoroltuk, Dumbledore. Éppen ezért Meadowest egy ilyen küldetésre engedni, nem hi... - kezdte Sirius összeszorított fogakkal, de Dumbledore leállította.

- Akkor ezért önt kell hibáztatnom, Sirius. De biztos vagyok benne, hogy két hét alatt Miss Meadowes fel tud készülni... - Dumbledore derűsen mosolygott rájuk.

- Davi mindent megtanul, a Roxfortban is osztályelső volt - örömködött Charlie.

- Csak ötödévig... - motyogta Davina alig hallhatóan.

- Nagyszerű! Nekem vissza kell mennem a Roxfortba. Jelentsenek nekem és ne feledjék: legyőzzük a sötétséget! - azzal a szokásos pukkanással, Dumbledore köddé vált.

A társaság nekikezdett a spagetti elfogyasztásának. Mrs Weasley úgy megpakolta Charlie tányérját sajttal és húsgolyókkal, hogy azok majdnem lefolytak a tányérjáról, miközben megborzolta fia haját. Harryék is leszállingóztak az emeletről éhesen. Davina örömmel látta, hogy Harry tünetei elmúltak, a fiú hüvelykujját feltartva nevetett, majd egy grimaszt küldött felé, a Belladonna korábbi hatását mímelve. Ron és Ginny kuncogtak mögötte.

- Szóval csak fogod egy tárgyukat, vagy ruhájukat és egyszerűen csak...- Charlie olyan mozdulatot tett, mint aki int a pálcájával, miközben elnagyolva próbálta elmagyarázni Davinának a nyomkövető bűbájok rejtelmeit. A boszorkány tüntetően a mennyezetet fixírozta, mint aki azt várja, hogy belecsap egy villám a székébe, és akkor talán nem kell itt ülnie tovább. - Érted, Davi? Egyszerű, mint a karikacsapás.

A sötétkék szemű férfi egy húsgolyót dobott a szájába, fészkelődött egy kicsit a székén és végignézett Davina öltözetén.

- Az öltözködésed nem változott Davi... csak a szoknyáid lettek hosszabbak - a férfi kacsintott egyet. Davinának majdnem kicsúszott a száján, hogy a férfinak meg mindjárt rövidebb lesz valamije, ha nem fogja be, de inkább csak belekortyolt a Lángnyelv whiskyjébe, összehúzta a szemét az erős ízre és udvariasan mosolygott Charliera. - Na mindegy. Emlékszem, amikor éppen egy illegális sárkánykeltetőt...

- Zseniális bűbáj magyarázat, Weasley... Meadowes tisztára szakértő lett ezután - szólt közbe a rekedt hangú Sirius epésen, a kupáját lóbálva. Lupin figyelmeztető pillantást vetett rá, de arcán mosoly bujkált. - A hupilila törpegolymókokra mondom, már szinte nem is lesz dolgom vele a bűbáj óránkon.

- Hozzád jár bűbáj órára, haver? - kérdezte megütközött mosollyal Charlie.

- Tudod, hogy sosem voltam jó a támadó bűbájokban...- magyarázta Davina. Alig észrevehető segélykérő pillantást vetett Lupin felé. Az elnyűtt taláros varázsló egyelőre nyugodtan járatta tekintetét a két férfin, akik között szinte megállt a levegő. - És nagyon sokat fejlődtem, hála Bla...

- Persze, Davi, mert egy volt fegyenc jobban tud oktatni, mint valaki, aki mondjuk sokkal tapasztaltabb a témában... - mondta Charlie egyszerű szarkazmussal a hangjában. A férfi nem volt rossz szándékú, és a mondatot is úgy vetette oda nekik, mintha csak egy poénos hozzászólás lett volna, fel sem fogva szavai érzéketlen színezetét. Davina úgy érezte, gyomrában egy nehéz kő süllyed le. - Szökés közben nem hiszem, hogy...

Sirius felpattant és lépett egyet előre, amitől beleütközött az asztal szélébe. A hímzett terítőn álló serlegek és tányérok csilingelve megremegtek. Sötét szeme dühtől csillogott, de arcán átsuhant valami tehetetlen szomorúság is, amitől Davina gyomra még jobban összerándult.
A férfi ökölbe szorította a kezét és hirtelen mozdulatától a whisky is kiömlött poharából. Már válaszra nyitotta a száját, de csak tátogni tudott. Lupin felegyenesedett mellé, a vállára tette a kezét, támogatva, egyben visszafogva a fekete hajú férfit. A körülöttük ülők elnémultak és érdeklődve figyelték a jelenetet.

- Charlie! - hallatszott Mrs Weasley hangja az asztal végéből. - Gyere, segíts a konyhában felszeletelni a browniet! - az asszony kifürkészhetetlen pillantással nézett fiára és a konyha felé intett fejével.

Charlie most már nem mosolygott, csak meglepődve nézte az előtte álló férfit, akinek mellkasa gyorsan hullámzott le-fel. Gyors pillantást vetett az elsápadt Davinára és elindult a konyha felé. Lupin közben fojtott hangon beszélt Siriushoz.

Davina szédelegve állt fel az asztaltól. A folyosó felé indult, de Tonks elkapta és óvatosan megölelte. Halvány vattacukor illatú parfümje kicsit visszazökkentette a valóságba. Tonks elengedte és megértően nézett rá. Hiszen tudott mindenről.

- Pihenj le, 'Vina... És ne feledd, erős vagy... Erősebb, mint hinnéd - mondta neki halkan a boszorkány. Davina hálásan bólintott és lassan elindult az előszoba felé.

A padlódeszkák méltatlankodva recsegtek bakancsa alatt. A gázlámpák szellemként rebegő fényében egy alak állt a lépcső alján.

Sirius volt az. Fejét a falnak támasztotta, egyik kezében félig kiürült whiskys üveg. Mögötte a házimanó fejek groteszk díszként törték meg a tapéta egyhangúságát.

Davina az ajtó felé indult, de megtorpant. Egy pillanatig habozott, megfordult és óvatosan fellépett a lépcső alsó fokára. A konyha felől duruzsolás szűrődött arra, az emeletről pedig halk sistergés énekelt a csöndre.

Sirius lassan felemelte a fejét, sötét szeme alatt szürkés árnyék. Davina az arcát figyelte. Egy szívdobbanásnyi ideig átfutott az agyán, bármit megtenne, hogy a férfi arcáról eltűnjön ez az árnyék, ami őt is olyan sokszor környékezte, csak valahogy megtanult együtt élni vele.

- Jöhetek akkor pár nap múlva? - kérdezte halkan, mert ez volt az első dolog, ami eszébe jutott. - Tudod, a nyomkövető bű...
Sirius felemelte az ujját, és a szájához emelte. Szeme párás volt, de nem sírt.

- Ezt legalább elvehetem? - nyúlt Davina a whiskys üveg felé. A varázsló elkapta előle, dacosan pillantva felé. Davina enyhén összehúzta a szemöldökét, majd szelíden lefejtette a férfi ujjait az üveg hideg nyakáról. - Egyébként, majd mondd meg Remusnak, hogy nem fogom engedni Umbridget, hogy a vérfarkasokkal garázdálkodjon, sem a származásukkal, sem az adataikkal...- Davina összevissza motyogott zavartan és kisepert egy kósza tincset szeméből.

A varázsló kissé oldalra döntött fejjel figyelte őt. A boszorkánynak számtalan gondolat futott át az agyán, vigasztalás, biztatás, figyelmeztetés, de egyik sem tűnt oda valónak.

Már nyitotta volna a száját, hogy belekezdjen egy zavaros mondatba, de a varázsló lassan felemelte a kezét, ezért elnémult.
Halványan remegő ujjai Davina arcához közeledtek nagyon lassan. A boszorkány meglepődve pislogott egyet, de nem húzódott el.
A férfi ujjai hópuhasággal értek az arcához egymás után, végigsimította velük az orcáját, majd gyorsan elkapta a kezét, mintha parázshoz nyúlt volna. Groteszk, szomorú mosollyal megcsóválta lehajtott fejét, és felszaladt a lépcsőn. Az ódon fa deszkák visszhangot vertek léptei alatt a magas lépcsőházban.