A hét többi napja szinte elrepült, annyi beteg érkezett a kórházba. Szerdán egész nap próbálta Einhornt figyelni. Mondvacsinált kifogásokkal és kérdésekkel járt át a varázsló rendelésére az ambulanciáról. Ebédidőben lemásolta pár betege aktáját varázslattal, de látszólag minden a helyén volt. Elkeseredettségében vasárnapra beírta magát ügyeletbe, hátha akkor tetten tudja majd érni a férfit. Mindenesetre megfigyelte a varázsló napirendjét, és otthon jegyzetelt magának.
Péntek délután, mikor megérkezett a Rend főhadi szállására, már őszintén úgy gondolta, hogy inkább fut száz kört a Grimmauld tér kertjében, minthogy a betegek mellett még egy vizenyős szemű varázsló után is nyomozzon.
Ezúttal az ablak közelébe sem ment, csak hangosan kopogott. Az ajtó pár másodperc után kinyílt és Ginny Weasley jelent meg mögötte. Égővörös haja szinte világított a folyosó derengő fényében, barna szemével kedvesen nézett Davinára. Alkarján egy koromfolt sötétlett.

- Davina, de jó látni! Gyere be, éppen robbantós snapszlit játszunk! - húzta a nappali felé.

A kitakarított, ezúttal egészen kellemes illatot árasztó nappaliban Fred, George, Ron és Hermione ültek a szőnyegen és éppen egy tornyot építettek furcsa mintájú kártyákból.
Davina emlékezett a játékra még roxforti diák korából, aminek az volt a lényege, hogy minél nagyobb tornyot kell felépíteni, mielőtt a tornyot alkotó kártyák felrobbannak. Persze, akinél felrobbant az építmény, kiesett a játékból.
George két ujja közé fogva egy kártyát helyezett kissé remegő kézzel a torony tetejére, ami fenyegetően megingott, de nem robbant fel.
- Huu, George, ezt megúsztad! - bökte oldalba testvérét Fred. - Hello, Davina! - köszönt a belépő boszorkánynak. A többiek is integettek neki.
- Beszállsz? Tudod, hogy kell játszani, ugye? - kérdezte George.
- Nem bánom - huppant le melléjük törökülésben a szőnyegre. - Ki jön?
- Ginny! - válaszolták kórusban és az említett is helyet foglalt lazán Davina mellett.
- Kérsz egy tökös derelyét? Vagy gyömbéres gyíkot? - nyújtott felé Hermione egy édességgel teli tálcát, miközben Ginnyt figyelték, ahogy próbálta úgy lerakni a kártyáját, hogy ne érjen hozzá semmi máshoz. Davina mosolyogva bólintott és kivett két derelyét meg egy gyömbéres gyíkot. Rögtön le is harapta a gyík fejét.
- Hogy csinálod, hogy ennyire látszódnak a göndör tincsek a hajadban? - szólalt meg halkan Hermione. Most Ron volt a soros a játékban, és őt figyelték dobogó szívvel, derelyét majszolva. - Én bármit csinálok, olyan kócosnak és szállónak tűnik...- nézett Davina hullámokba és csigákba összeálló sötét hajára.
- Van egy krémem, amit ha vizesen ráraksz, sokat segít rajta...- mondta neki Davina bátorítóan mosolyogva. - Egy mugli boltban vettem... Azt hiszem, van is a táskám...
- Hali, srácok! - szakította félbe egy mély hang. Sirius sétált be a zongora mellé, kezében egy vajsörös üveggel. Ujjatlan fekete pólót viselt, sötét haja belelógott a szemébe. - Robbantós sn... Meadowes... - szúrta ki Davinát a gyerekek között. - Örülök, hogy ennyire be tudsz olvadni a tinik közé, de még dolgunk van - köszönt felé az üveggel és összehúzott szemmel méregette.
Fejével a kert felé intett, majd kiment a tolóajtón keresztül a szabadba. Davina lassan feltápászkodott a földről. Hermione együttérzően nézett utána. Ellenben Fred és George tenyerüket összedörzsölve ugrottak fel.

- Hozd a popcornt, Fred! - az említett elszaladt a konyha felé.
- Hölgyeim és Uraim, tegyék meg tétjeiket...- rikkantotta George.
Davina kuncogó fejcsóválással nézett utánuk, majd ő is kilépett a kertbe.

A nyári idő még mindig tombolt és a párás levegő szinte fullasztóan beszorult a kis kert kerítései közé. Davina ezúttal jobban felkészült és térdig érő, buggyos tréning nadrágban, meg egy ujjatlan kék felsőben érkezett. Sirius már a kert közepén állva várta.
- Gondolom, futás megint...- mondta kelletlenül Davina, majd csinált pár bokakörzést fekete, elnyűtt sportcipőjében, meg kinyújtotta a hátát.
- Eltaláltad. Három kör. Látom, ezúttal a bemelegítést sem felejtetted el.
- Ha napokig úgy járkálsz, hogy nem tudod oldalra fordítani a nyakad, és bicegsz, abból sokat lehet tanulni...- vonta meg a vállát Davina és elindult a múlt alkalommal kitaposott útja mentén. Pár pillanattal később lépéseket hallott maga mögött és egyenletes szuszogást.
Hátra nézett. Sirius csatlakozott hozzá a tuják mentén, hosszú lábaival könnyen utolérve őt. A varázsló látszólag élvezte a mozgást, csillogó szemmel futott mellette.
- Most nem csak álldogálni fogsz középen? Micsoda meglepetés...
- Inkább ne beszélj, Meadowes, csak fuss... Úgysem tudsz utolérni - Sirius megelőzte, és kihívó tekintettel pillantott hátra, sötét haja lobogva keretezte arcát.

Davina begyorsított. Bár a férfi a hosszú lábai miatt gyorsan haladt, de a sok év bezártság nem tett jót erőnlétének. A boszorkány viszont meg volt szokva a szaladgálással a kórházban és a városban, így könnyedén lehagyta. Sirius próbálta elkapni a pólója alját hátulról, hogy visszahúzza, de kitért előle és csak a varázsló dühös szuszogását hallotta.
Nevetve lelassított, hogy az be tudja érni, így már egymás mellett haladtak.

- Ha nem próbálsz versenyezni, akár együtt is futhatunk...- fordult felé Davina.
Így kocogták végig a három kört, majd kifulladva álltak meg a pázsit közepén. Nyakukon cseppekben rakódott le a pára, kezükkel legyezték magukat, hogy lehűljenek. Sirius a térdére támaszkodva fújta ki magát, Davina pedig felemelte nyakáról az odalógó hajtincseket, hogy azok ne melegítsék.
- Szóval... - pihegett a lány. - Mi a mai tananyag?
- Levicorpus - zihálta a varázsló még mindig támaszkodva, és pálcájával felfelé intett. Davinát mintha egy láthatatlan kötél húzta volna fel a bokájánál fogva, a levegőbe emelkedett és fejjel kissé előre dőlve lebegett a férfival szemben.
- Ne máár, ezt most muszáj volt? - méltatlankodott grimaszolva, és próbált nem a talaj felé pillantani összehúzott szemmel. - Nem voltam kész... és amúgy is tériszonyom van.

Sirius felegyenesedett és érdeklődve nézett fel rá.
- Tudtad, hogy így fejjel lefelé lógva teljesen más az arcod? Kicsit mintha... elvörösödött volna - közölte gúnyosan a varázsló és lassan az arca felé nyúlt.
Davina elkapta a férfi csuklóját, kezében villant a pálcája. Egy pillanat múlva már a varázsló is a levegőben lebegett.
- Nem is olyan rossz itt - helyezkedett el Sirius hasra fordulva és állát a tenyerébe támasztva pillantott körbe. Davina összehúzott szemmel sandított rá értetlenül.

A nappali felől nevetés hallatszott. Mindketten a hang felé fordultak. Fred és George popcornnal egymást dobálva figyeltek kifelé a kertbe, miközben Ginny és Ron valamiféle indiántáncot jártak egy halom füstölgő robbantós snapszli romjai körül.

Sirius egy szemvillanással leeresztette magát ("Liberacorpus") és morogva megindult a terasz felé. Davina is ugyanígy tett. Utolérte a varázslót és megérintette a vállát.
- Hagyd őket - mondta neki halkan.
- Csak nem akarom, hogy azzal legyenek elfoglalva, mit csinálunk itt - magyarázta a varázsló. - Gondolom, neked sem kellemes, amikor nevetnek, miközben fellógatnak a levegőbe.
Pálcájával hanyagul a teraszajtó felé suhintott, amire így sötét redőny ereszkedett le, eltakarva a kertet a kíváncsi szemek elől. Visszafordult Davina felé.

- Úgy látom, ez a varázslat már jól megy... akkor mára még lehetne a Stupor ...

Miközben sötétedett, és Davina számolatlan alkalommal terült el a fűben, már teljesen biztos volt benne, hogy másnapra tele lesz kék-zöld foltokkal. Fejlődésének jeleként, -és idegeit kissé megnyugtatva- Sirius legalább annyi véraláfutással gazdagodott, mint ő. A boszorka nadrágján zöld koszcsomók virítottak, a száraz fű pedig felsértette vádliját és a sebhez fűdarabok tapadtak.
A kábító varázslatot gyakorolták szemtől szemben állva, a tuják között cikázva és futás közben is. Miután Davina válla kissé megroppant egy elég szerencsétlen landolás után, lassan a hátára fordult és fájdalmasat nyögött a fűben.
- Azt hiszem mára ennyi elég volt... Lehet nem fogok tudni felkelni innen egy ideig - mondta nyúzottan. Felhúzta a térdét és karjaival óvatosan kinyújtózott. Válla tiltakozott a mozgás ellen.

Sirius odalépett hozzá. Nevetve lehuppant mellé, kezeit összefogta a felhúzott térdei felett és egy fűszálat kezdett tépkedni meg összekötni.
- Minden rendben? - pillantott a lányra és felé fújt egy összekötött fűszálat. - Fáj valamid?

Davina fejét hátrahajtva nevetett, majd grimaszba fordult az arca és kezeit a hasára szorította. Izmai fáradtan tiltakoztak bárminemű nevetgélés ellen.
- Inkább azt kérdezd, mim nem fáj... - mondta és lesepert egy kósza katicát a homlokáról. Miközben ő is egy fűszállal babrált, felnézett az égre, ahol a tiszta idő miatt szinte minden csillag kivehető volt. - Sirius!
- Hmm? - fordult felé meglepve a varázsló. Nyakáig felnyúló tetoválásán sorakozó cseppeken megcsillant a holdfény. - Nocsak, már nem Black-nek szólítasz? Mivel érdemeltem ezt ki...
- Na, majd ha rózsaszín trollok hullanak az égből... Nem, nézd! A Sirius csillagkép - mutatott a nő felfelé az ujját kinyújtva és egy félnégyzet szerű vonalat rajzolt feje fölé, néhány pislákoló csillagot összekötve.
A férfi összehúzott szemmel figyelve elnyúlt mellette a fűben és tekintetével követte a lány kinyújtott ujját.
- Nekem inkább egy asztalhoz hasonlít, de, ha te mondod... - Sirius hunyorogva próbálta kivenni a formát a szentjánosbogárként ragyogó csillagokból.

- Kérdezhetek valamit? - szólt halkan Davina. A férfi rápillantott. A lány szemében tükröződött az este ezernyi apró fénye.
- Kérdezhetsz... bár az nem azt jelenti, hogy majd válaszolok is...
- Miért utálod ennyire ezt a házat, ha a szüleidé volt... és Siport? - Sirius elgondolkozva figyelte és egy pár pillanatig nem szólalt meg. A lány arca kipirult a mozgástól, hajában fáradhatatlanul mászott a katica.
- A szüleim mániákusan ragaszkodtak ahhoz a csodálatos elméletükhöz, hogy csak az aranyvérű mágusok értékesek... A tiszta vér, a család nemes vérvonala és vagyona fontosabb volt nekik bármi másnál - a varázsló egy marék fűszálat tépett ki és kezdett összekötni. Az éles, kiszáradt növény felsértette az ujjait, de nem törődött vele. - Én sosem értettem egyet velük. Aztán a Roxfortban a Griffendélbe kerültem.. - Sirius szeme felcsillant egy pillanatra és szomorú mosoly árnyéka suhant át az arcán.
- Így hát a házam és a viselkedésem miatt sem tartottak igazából méltónak a Black névre. Én persze rendesen lázadtam is ellenük... Láttad a szobámban a sok griffendéles holmit meg mugli posztert... - Davina halkan bólintott. - Azok, - azon kívül, hogy kedvelek mindent, amit kiraktam-, az ő bosszantásukra is szolgáltak.

Sirius az alkarjára feküdt tarkójával és sötét szemeivel keserűen fürkészte az égboltot.
- 16 évesen aztán megszöktem itthonról... Nem bírtam tovább.
- És hova mentél? - kérdezte Davina.
- James Potterhez... - válaszolta egyszerűen Sirius, majd a boszorkány értetlen tekintetét látva hozzátette - a szemüveges srác volt az, a képeken...
- És hogy rendesen válaszoljak kérdésedre, a ház és Sipor is erre emlékeztet - Sirius fáradtan megdörzsölte borostás állát. Davina csak most vette észre, hogy ujjaira egyenként különféle számok és szimbólumok vannak tetoválva.

Egy ideig csak egymás lélegzetét hallgatták, majd a férfi felpattant és fejét leszegve a nappali irányába sietett.
Davina fekve maradt a gondolataiba mélyedve. Az utcazaj is elcsendesült, mire lassan, kerülve a vállára támaszkodást, felállt és besétált a házba.
Az üres nappaliban derengő fény uralkodott és már csak pár megpörkölődött kártyadarab emlékeztetett a kártyapartira. Halkan a konyha felé haladt, ahol melegített magának a hűtőből egy kis levest és a pulton ülve lassan bekanalazta.

Tétován lépkedett fel a lépcsőn és a harmadik emeleten óvatosan benyitott az első ajtón bal oldalon. A pókháló- és pormentes szobába két ágyat zsúfoltak be, amiket frissen mosott ágynemű fedett. A tapéta ezüstszürkén fénylett és az egyik falat hatalmas tükör foglalta el, amiben visszaverődtek az elegáns csillár apró kövei. Lepakolta az előszobából felhozott táskáját az egyik ágyra.

A fürdőszoba, ami a folyosóról nyílt, egy sötét csempével kirakott zuhanyzót rejtett. A víz alig akart felmelegedni, így pár percig vacogva állt a zuhanyrózsa alatt, de legalább lemosta magáról a fűdarabokat. A melegvíz ellazította fáradt izmait.
Amikor Dumbledore az egész Rend előtt kijelentette, hogy neki még gyakorolnia kell a védőbűbájokat, tényleg úgy érezte magát, mint egy óvodás az egyetemen. Ezen nem segítettek egy bizonyos sötét hajú férfi gúnyolódásai sem. Számtalanszor átfutott az agyán, mit gondolhattak róla a tagok, például, hogy minek jelentkezett, ha így nem is tudják rögtön terepre küldeni. De nagy nehezen elhessegette ezeket a gondolatokat és csak a nővére és édesanyja képe lebegett lelki szemei előtt.
Az ágynemű kissé durva tapintású volt, de mentolos mosószer illatot árasztott. Amikor lábak dobbanását hallotta a folyosóról, kalapáló szívvel húzta a fejére a takarót, amíg el nem halt a dobogás. A folyosó végéről vízcsobogás tompa hangja hallatszott, az egyenletes zaj lassan megnyugtatta és elaludt.